Ezt az évet Magyarországon, Kisvárda környékén kezdte, ahol több iskolába is ellátogatott, illetve megnyitott egy olyan fotókiállítást, amely a kelet-afrikai ország mindennapjait mutatja be. Látogatása másik felét Budapesten töltötte, ahol mások mellett találkozott a Középsuli című sorozat két sztárjával, Barbival és Bendével - sőt arra is vállalkozott, hogy szerepeljen az egyik új részben. Hogy pontosan mi volt a szerepe, azt egyelőre nem áruljuk el. Azt viszont igen, hogy milyen is valójában ez a törékeny, mindig mosolygó malawi szépség.

- Hogy tetszik a hó?

- Nagyon hideg! És egyébként is cudar idő van nálatok, ilyet még soha életemben nem éreztem. Először járok Európában, és az itteni klíma enyhén szólva furcsa nekem.

-Szép az új télikabátod...

- Ugye? Akkor kaptam, amikor megérkeztem, mert ilyenre eddig nem volt szükségem. De majd biztosan hasznát veszem, mert a világ sok pontjára szeretnék még eljutni.

- Meséltél arról, hogy szegény családban nőttél fel. Mit jelent szegénynek lenni Kelet-Afrikában?

- Kilenc éves voltam, amikor a szüleink elváltak, és akkor egyszeriben minden annyira kilátástalannak tűnt. Attól kezdve az édesanyánk egyedül nevelt hatunkat, és bár mindent megtett értünk, az is előfordult, hogy nem volt mit enni. De az sem volt sokkal jobb, amikor egy hónapon át csak káposztára tellett. Nem volt pénzünk buszra, ezért irdatlanul sokat kellett gyalogolni az iskoláig, majd onnan vissza. Amikor bejutottam az egyetemre, édesanyánk a jobb bér reményében Dél-Afrikába költözött, és onnan küldött pénzt nekem. Aztán követte őt az egyik nővérem, aki a támogatásom érdekében félbehagyta a tanulást, és így adták össze a tandíjamat.

- Mit tanultál?

- Táplálkozástudományból szereztem a diplomámat.

- És hogyan lett belőled szépségkirálynő?

- Nem is tudom, valahogy adta magát a dolog. Tízéves koromban neveztem be először egy versenyre, és én lettem a városban Miss Magabiztosság. A középiskolában, tizennégy éves koromban kaptam a következő elismerést, amikor a suli legszebb lányának választottak. Amikor pedig tizenkilenc voltam, elnyertem az egyetem szépe címet. Ekkor már modellként dolgoztam több híres divattervezőnél, és amikor tavaly meghirdették a Malawi Szépe versenyt, akkor a szüleim, a testvéreim és a barátaim is azt akarták, hogy induljak el. Ismertek és pontosan tudták, mennyire szeretem ezeket a megmérettetéseket, az az álmom, hogy egyszer én legyek az ország szépe. Beneveztem és nyertem.

- Látva ezt a pályaívet, nem is kérdés, hogy kinek kellett nyernie... A tavaly megszerzett címhez egy szép szalag is járt, amelyre a Miss Malawi mellé azt írták a szervezők, hogy „Szépség egy cél érdekében”. Mire utal ez a szlogen?

- Arra, hogy az a lány, akit Malawi szépségkirálynőjének választanak, nem elégedhet meg azzal, hogy szép. Nem csak arra kell figyelnie, hogy néz ki, hanem arra is, hogy mi van a fejében. Természetesen csinosnak kell lenned, de egyben légy intelligens is - azért, hogy méltó módon képviselhesd a honfitársaidat, a hozzád hasonló fiatalokat.

- Ezt mondják a szervezők. De mi a te célod?

- Jaj, abból nagyon sok van! Korábban iskolába akartam járni, tanulni, szerettem volna sikeres lenni. Ma már inkább az a fontos a számomra, hogy segítsek másokon. Malawiban nagyon sok olyan kislány van, aki éppen olyan nehéz körülmények között él, mint korábban én. Abban szeretnék közreműködni, hogy ők is azzá válhassanak, amivé szeretnének, kihozhassák magukból mindazt, ami megvan bennük. Szeretném, ha az egyik példaképük lennék. Úgy látnának, hogy itt egy hozzájuk hasonló fiatal lány, akinek sikerült egy csomó nagy dolgot elérnie.

- Elárulsz valamit abból is, hogyan tervezed a saját életedet? Házasság, gyerekek?

- Biztosan férjhez megyek majd valamikor, de erre várni kell, mert rengeteg teendőm van még. Gyerekeim is lesznek, de nem vagyok annyira bátor, mint édesanyám és megállnék kettőnél. A legközelebbi célom, hogy ha visszarepülök a hazámba, megosszam mindenkivel azt a sok szép élményt, amit itt szereztem. Annyira jó volt látni, ahogy örültek a velem való találkozásnak a gyerekek. Izgatottak voltak, egy kislány el is sírta magát. Mindig emlékezni fogok arra, hogy sikerült mosolyt csalnom azoknak a magyar fiataloknak az arcára, akikkel itt találkoztam.