Először hallva nem tűnt igazán eredeti ötletnek. Mint ahogy bevallottan nem is az. A sienai palio utánzása. Ám ahogy Az ember tragédiája is eleinte a Faust koppintásának tűnik, aztán kiderül, hogy komoly, eredeti érték, úgy a nemzeti vágta is megtalálta egyedi arcát.

Az érdem egy része Geszti Péteré, aki meg tudta csinálni az elsőt. Nehezebb ez, mint kitalálni. A második a Lázár fivéreké, akik idén sikerrel kombinálták a lovas programokat az össznépi eszem-iszommal. Az Andrássy úti várospavilonok ugyan unalmasak voltak (miért gondolja minden település, hogy ha a haver kinyomtat három prospektust, akkor már jönni fognak a turisták, nem tudom), elkéne nekik is a PR-segítség. Pedig özönlött a tömeg, vevők lettek volna az ötletes dolgokra. A települések helyett az állami meg önkormányzati cégek pavilonjai, kitelepült emberei jeleskedtek ebben. Voltak bőven, de azt gondolom, ez helyes is. Igenis, álljanak mellé a kezdeményezéseknek. Minél többnek. Mert nem lehet állandóan a svájci frank árfolyamán búslakodni.

Visszatérve az ötletekre, volt néhány régi BKV-busz, ide-oda lehetett rohangálni benne, imádták a gyerekek. Csináltak a kicsiknek biciklis akadálypályát. Osztogattak világító karórát. Lehetett focizni egy nyolcszögletű ketrecpályán, csúszdázni egy kalózhajón. Még a honvédelmi minisztérium toborzó irodája is kihozatott néhány komolyabb fegyvert.

A Hősök terén az események viszonylag gyorsan követték egymást. A tér közepe picit kihasználatlannak tűnt. Sienában a főtér közepén is van tömeg, persze onnan ott se látni semmit. Nálunk páran felmásztak a szoborra, a hangosbeszélőn párszor rájuk szóltak, de vagy nem értették, vagy nem akarták, végül maradhattak.

A lelátó rész és a VIP szekció a lehető legjobbra sikeredett. Sokan voltak, pont elegen, de nem volt zsúfoltság. Ingyen kürtős kalács, igazi magyaros ételek, a galuskától a pörköltig, mi kell még?